Mindenütt otthonosan.

De legalább némi kedvezménnyel.

https://picasaweb.google.com/lh/photo/rpVrzZDOhgx0qHM2LA_OotMTjNZETYmyPJy0liipFm0?feat=directlink

Igaz, Sopronba nem tervezünk újabb utat a közeljövőben. Szegeden már készülnek a borünnepre. És sose tudjuk, mikor hol vagyunk. Ez a mozgás szabadsága, és az otthonlét öröme! (Szerdán ugye megérkeztünk az ország két végéből, gyakorlatilag egyszerre, haza. Otthon aludtunk, de reggel már jöttünk is, mert itthon is van teendőnk.  Még nem érezzük megterhelőnek, bár érdekes párbeszédeket folytatunk pl. a tartalék élelmiszerekről.  Amik vannak. Ám az már kérdés lehet, hogy éppen HOL.)

Elkezdem, mert aztán még elfelejtem, mi minden történt velünk.

Csütörtök

A reggeli vonatot rendben elértük tegnap, ám az előttünk haladó valamelyik szerelvény Győr előtt elgázolt két embert. Ettől az általam korábban sosem hallott Nagyszentjános állomáson leszállítottak minket, hogy vonatpótló busszal vigyenek be Győrbe. Ahol az eredeti csatlakozásunk mintegy 70 percet várt a továbbindulásra - így aztán el is értük, ide is értünk. Nem kergetett senki, a tesómat hátrahagyva elloholtam bérletszelvényt vásárolni. Ahogy elképzeltem. A szokásos helyen megszűntek, átalakultak, menjek tovább. Ja, hogy ebbe a bérletbe? Májustól nem érvényes! (Tavaly novemberben csináltattam újat, mert elhagytam az eredetit.) Menjek a buszpályaudvarra, ott az a hosszú sor (ennek az előírásnak köszönhetően hosszú), a régiről jó a fénykép, csak vigyem a többi papírt is hozzá. A tesóm közben nem hagyhatta el a csomagokat, én meg húzom az időt, hát nem voltam túl boldog. Viszont a csomagjaink méltó teret kaptak, amikor visszaértem végre, immár bérlettulajdonosként, épp ott volt még a szanibusz és mert szépen kértem, "útba esik a szállásuk úgyis" felkiáltással és cipekedés nélkül értünk a tetthelyre.

A továbbiakban igyekszem nem ilyen hosszan ecsetelni ittlétünk bonyodalmait, de tegnap nagyon kiakadtam. A pénztárosok is, délben már megviseltek voltak, de mindenkivel udvariasak.

Na, akkor ideértünk végre, haladéktalanul nekiláttunk megebédelni, aztán kis pihi után irány a város. Beszereztük a vacsorának valót is, és korai elalvással jutalmaztuk magunkat. Éjjel megérkezett az eső, részemről a dörgés-villámlás élvezete. Innen bentről. Az elemek játékát használtam háttérzenének a kávémhoz.

A mai programunkat az időjárás fogja meghatározni.

Péntek

Ebéd után vagyunk, gyakorlatilag eddig hol zuhogott, hol esett. Már nem volt égzengés, sem villámlás, ezért megosztoztunk a teendőkön: a tesóm maradt a szálláson írni-olvasni, én meg mentem kapcsolatápolásra és nyersanyag beszerzésre, majd élvezve a nagyon megritkított helyi közlekedés áldásait, végre nekiláttam a főzésnek. És most várjuk, hogy a lassan világosodó égbolt alatt ne az esőben induljunk el egy kis sétára.

Ezt a napirendi pontot kipipálhattuk, a felszakadozó felhőzet látványa biztatás a holnaphoz.  Benéztünk a Szendemókushoz, Mária ma aranyszegélyes kék palástot viselt. Onnan még beléptünk a Perkovátzhoz is, majd  némi meglepetés ért minket. Egy nemrég nyílt péküzlet már be is zárt, pedig mi ott a múltkor medvehagymás pogácsát vettünk! Holnap már viszek fényképezőgépet, de a mai napot még kihagytam. Korábbi albumaim képei ma is aktuálisak, melyeket itt készítettem. Lassan felkészítem a gépet a holnapi kirándulásra.

Szombat

Bécsbe mentünk, mert innen igazán nincs messze. Nem először jártam ott, de először láttam a gáztartályokból kialakított komplexumot és először jártam belül a Hundertwasser által megálmodott valamiben. És láttam az általa vizionált csillagjegyeket (szegény Szűz, sajátságosan mutat), meg sikerült eljutnunk a Canova által alkotott síremlékhez (no, erről volt már korábban kép  nálam, vagy mégsem?) és egy hatalmas népünnepélyen keresztül visszajutva a buszhoz, kimentünk Schönbrunnba, a kastélyparkot is bejárni. amennyire az a két órácska és a lábunk engedte. Mellékes megjegyzésként: szép időnk  volt.

Vasárnap

Volt ma is egy jó kis kirándulásunk, megfelelő szép idővel alátámasztva. Reggel 9-re jött kedvenc idegenvezető barátnőnk, akivel a terv eredetileg egyetlen célja Kismarton, a hegyi templom, benne az épített kálvária és kezdetnek Haydn mauzóleuma. Odafelé haladtunkban betértünk Siegendorfba, mert ahogyan Hidegség sem szerepelt az idegenvezetési célpontok között, úgy ezt a templomot sem sikerült még vezetőnknek látnia. Van az úgy, hogy mi mutatunk a szakmának újat. Ja, és Kismartonban búcsúzóul ebéd előtt megnéztük a Ferenceseket is. A maga tisztaságával, világosságával és a benne rámköszönő Chestohowai Máriával szintén élmény.

Nos,  a látogatás következő pontjaként én is látok korábban be nem járt részt: a zsidó temetőt. És rövidesen el is megyünk ebédelni - bécsi szelet, sült krumplival, a tesóm mióta szeretne ilyet enni! Mi is boldogan fogadjuk, majd ismét autó, és mert halk kérdésem Ruszt szépségeit vázolta föl, hát arra kerülünk. A legkisebb történelmi magyar város. A gólyák birodalma. Ékességei: a három templom, melyek közül a legszebb a Halász templom a maga kettős belsejével. Na, ITT tilos volt fotózni. De pár éve, amikor a Fertő-tó körüli úton voltam augusztus közepén, még nem volt tiltó tábla - ott bizony megörökítettem jó sok részletet. Még kimentünk a tóhoz is, meg ittunk egy kávét, aztán innen már visszatértünk Sopronba.
Immár esteledik, a képeket is megpróbálom feltölteni, az érzéseket nem tudjuk átadni - ettől a testvérem az egész blogolást feleslegesnek ítéli. Én azért írok, kockáztatva, hogy 1) sokat beszélek 2) ráadásul marhaságokat. Hátha van, akit nem zavar, netán még örömét is leli az olvasásban, a képekben.

Hétfő

A mára beígért eső éjjel megérkezett, aztán, mire elindultunk a mai randevúra, már esőmentes, ám nem oly szép meleg időjárás kísért minket le a városba. Így aztán nem is vágytunk ki a kellemes ebéd és a beszélgetés mellől, míg rá nem jöttünk, hogy lassan estébe hajlik a délidő. Mire elindultunk vissza a szállásra, egész kellemes és esőmentes néhány percünk volt a busz érkezéséig - közben a Rókalyukba benéztem, és örömmel konstatáltam, holnap OTT csapolt barna Staropramen lesz, amit nem hagyhatunk ki. (Hétfőn árpakólát ittam. Így még nem hallottam a komlószörpöt becézni.)

Kedd

Még ez a nap is szépnek ígéri magát! Bár ma csak annyi dolgunk van, hogy a közeli szaniba átszaladunk. No meg egy kis ebédet főzök, mert ebéd után a városban azt a csapolt barna sört meg KELL kóstolnunk! A programokat teljesítve; még a holnapi utazáshoz a vonatjegy, a hosszú vonatozás alatt az ebédidő hasznos és gazdaságos eltöltéséhez a salátának valók beszerzése és a visszaérkezés is lebonyolítva. Időben. Képek is vannak, de még nem is töltöttem le. Igaz, a Mézesben nem csináltam képet, de benéztünk!

Szerda

A buszra várva nagyon szép pünkösdi rózsát láttunk. Így aztán elmondhatjuk, a város szépen köszönt el tőlünk. A tesóm meg azt találta mondani, kivételesen akár maradna is még egy kicsit... Amit úgy értelmeztem, akár velem is. De el kellett jönnünk, most  Győrben várjuk, hogy a szombathelyi egység is ránkcsatlakozzon és haladjon velünk tovább a vonat.  A hazamenetelnek, a hazaérkezésnek is megvan a maga varázsa.

Alighanem! És ha május, akkor van egy egyhetes soproni tartózkodás, ahová a tesómmal megyünk, kettesben.

Riogatom a kitartóan olvasókat, hogy teli leszünk ismétléssel, ismétlődéssel, és még meg is fogom írni. Igaz, most remélhetőleg nem a kartörés lesz a fő téma, de a kedvenc látnivalók most sem maradnak majd ki. Pl. Brennbergbánya, Karmeliták, esetleg távolabbi - mégis, Sopronból közelebbi - célpontok.

A munka ünnepét megültük, a mai napon a dolgozó újabb munkafázishoz kezd(ett), én meg nem leszek útban addig sem, míg világot látni vagyunk a pihenésre igencsak megérett testvéremmel. Még azt kell valahogy kitalálnom, hogy ne hódoljunk a szabadság tudatának - holmi egészségügyi problémával. Mert most ráérünk. Hát nem! Most kizárólag arra érünk rá, hogy aktívan pihenjen, feltöltődjön, hogy visszatérjen az az energiakupac, amit a síelés volt képes beleplántálni. Csak az már régen volt, a feladatok meg sokan vannak. Ehhez szeretném odaadni a magam lazítani tudását.

És mint az a címből következik, Balatonfüred, Annabella. Hiszen ide kellett szállítanom a nyári szezont. Az már halvány mellékkörülmény, hogy ez most egyben évfordulós évnyitó is.

Csütörtökön reggel még kabátban indultunk, de Füreden már igencsak lazábbra vehettük az öltözéket. Annál is inkább, mert sem a medencében, sem a szaunában nem éreztük a felsőruházat hiányát. De a belvárosban sem. Még pénteken is a felderítő sétáinkat végeztük, váltva a benti és kinti(!) medence élvezetével. Éndrágám egy rövid ideig jegesmedvére hasonlított a 15 fokos kinti medencében, de ez rövidesen elmúlt róla, mert szépen megpirult a pár perces szabad ég alatti úszkálás következtében. A jegesmedve - tudtommal - fehér maradt volna. A szombati napot rokonlátogatással töltöttük. Kámba még nem csábítottak át minket a rododendronok, így beértük a családi együttléttel és délután egy kis település-felderítéssel, mert közel órácskányi gyaloglással tudtuk megközelíteni a visszafelé jövő busz megállóját egy másik településen. Balatonederics egyik előkertjében egy csodálatos törzsű fát láttunk meg - erről a napról ez az egy dolog került albumba, igaz, három irányból is lefényképezve. Ma úgy tervezzük, a Koloska-völgyet járjuk be, s ha már arra megyünk, az arácsi templom is célpont lesz, no meg a csárda. Mert ebédet nem kapunk, ellátás félpanziós. Na, megyünk is, lejárjuk a reggelit, s majd folytatom a beszámolót, írásban, képben egyaránt. Eddigi élményeink az áprilisi albumban követhetőek.

Nem semmi, amilyen meleg van, de a kitűzött célokat teljesítettük. A mai szaunázás-úszás kompozíció előtt egy rövidke(?) hűsölést engedélyezünk magunknak - a képeket letöltöttem, sőt, néhányat közszemlére is tettem.

****************

Ahogyan az utolsó nyaralós napról is. Amit azzal kezdtünk, hogy kimentünk reggeli után a partra, elmentünk a kútra vízért, és amint megláttam a Liliput dotto kisvonatot, persze haladéktalanul a hagyományőrzés gondolata merült föl bennem. És mert kívánságnap volt, mentünk is egy kört. Onnan ismét a parton, immár bátrakat látva a Balatonban (no, nem voltak sokan a vízben), hogy lassan csak egy gyorsnak nem mondható ebédre maradjon időnk. Hagyományőrzés felirattal, természetesen. Tehát a Borcsában. Innen már tényleg nem volt más teendőnk, mint a távolsági buszt elérni és főni rajta gondosan leszállásig. Igencsak megörültünk annak a ténynek, hogy elértük a napközit. Ahol árnyat adó fogadtatásban volt részünk. Innen már tényleg semmiség volt hazaérni.

Ennyi volt az április.

A fene ezeket a megújított felületeket.

Lassan már annak is örülök, ha valamit el tudok olvasni. Hogy esetleg szeretnék valamit beleírni, föltenni, javítani?

Ja, tetszettem volna az első fordulóban megcsinálni rendesen, helyesen!

Jelenleg a gmail javított, felhasználóbarát változatának használatát nem vagyok képes elsajátítani.  Amin belül ugyebár van blogfelület is. Grrrrrrrrr. Nem azonos a szintén hol kezelhető, hol elvész freemail-lel.

Nem tudom letölteni a képeket.

Valamiért azt állítja, nincsenek is. Pedig vannak, és a fényképezőgépben látom ám a gólyapárt is, meg a Szupi nevű, párhetes tacsikeveréket is. Valamiért az a fixa ideám, hogy van, aki szívesen nézi meg a fotóimat, és netán még örül is, ha látja. Én meg örülök, ha valaki velem örül. Most aztán szomorkodom, mert ez a kilátásaimat rontja a jövőre nézvést. Miszerint rövidesen Balatonfüreden köszöntjük a nyári szezont, és ha még addigra sem tanulom meg,hogyan lehet erről a kártyáról bemásolni a fotókat, még a jelenleginél is szomorúbb leszek. Pedig nem ezt szeretném megosztani, dehogy! Az örömeimet, amik jól látszódnak a képeken! Holott még gidákat is láttam, mert a hét végén nem győztünk országjárni. Csinos kört tettünk meg péntek reggeltől, és holnap ismét útra kelünk.

Mi lesz a képekkel?!? Jaj, szegény fejem! Holnap új kísérletet teszek, másik gépen - hátha ott leolvassa. Volt már ilyen. (És persze, reményhal.)

Kiszáll a NAV a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést. Az
öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta
mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek. Na, erre nagy arrogánsan
előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

... - Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági
létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek, úgy hogy nem maga fogja
megmondani nekem, hogy mit csináljak.

- Rendben van, maga tudja.

A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve
sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.

Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer. Az
öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli
torokból kiáltja neki:

- AZ IGAZOLVÁNYT! MUTASSA NEKI AZ IGAZOLVÁNYT!!!

Napközi, délután, szerintem fél 4-re legkésőbb ott vagyok.

De a hely nem ismeretlen annak,aki jön, és aranyászok péntek van: pohár árán korsó. De így is kell kérni.

Délelőtti programunkról

pár szóban, mert a képek (no nem mind, csak egyet-kettőt mertem/tudtam elhozni) elmesélik, jobban, mint azt én tudnám elmondani.

Szilágyi Dóra kiállításán jártunk. Tegnap nyitották meg Biatorbágyon, s a mai nap kiváltképp alkalmas volt arra, hogy megnézzük. Tisztelgésül elevenek és holtak előtt.

Délutáni örömeink

Na meg bánataink is. Mert Junik korábban jelezte, számára - bármennyire várta - nem jó az időpont, alterego lerobbant és bátortalanná vált, Útont pedig munkahelyi ártalmak érték, ami miatt be kell érnie a muffinok képi megfogalmazásával. Paloma Negra sem jutott el, de megnyugtattuk, itt is csinos állatkert gyűlt össze (lásd fotók).

Elsőnek Vadliba érkezett, majd befutottak Valley, Katt és Merci is. A hangulat a szokásos, a sütire még akadt aranyos ajánlkozó is - miután kirobogott a zsákmánnyal, azt halljuk: nyammmnyammmm! Fotó bizonyítja: nem lehetett rossz.

Belátogattunk, az Egyetem központi épülete előtt József Attila áll.

Kicsi stáb körülötte; színészek, színésznövendékek, költők (mai ifjak) és bárki részt vehet a folyamatos versolvasáson. Ma délután egytől hatig.

Természetesen egy József Attila-kötet kézben, de volt Örkény egyperces és volt saját mű is a kivételesen jó hangosításhoz. (Aki hallott már rezgetett mikrofont, az tudja, milyen rettenetes élménnyé képes torzítani a valójában élvezetes műveket a hibás - vagy csak el nem talált beállítású - technika.)

Tudom, másutt is hasonlóan adták meg ennek a napnak a tiszteletet. Itt ez a második év, hogy ebben a formában köszöntik a Költészetet.

Családi ebéd, az itt élő lemenőkkel.

Ma már a két kicsi felváltva akart az asztal alatt előfordulni, a kétéves hangos méltatlankodással zavarta volna el a közel hatévest.

Juszt is elmondom a menűt. Hátha valaki kedvet kap valamelyik eleméhez, még nem késő!

Természetesen a kötelező húsleves, hozzá a cérnametélt. Utána egy szépen zacskóba égett csirkecombok, de a bőrön kívül (belül) semmi nem sérült, meg sült szűzpecsenye, és az egészhez krumplifánk és gombamártás, továbbá - tekintettel a tavaszra - némi uborkasaláta.

Közben a Nagy hozott valami sütnivalót, amiből sós finomság lett (pizza-szerű töltéssel a leveles vajas tészta), no meg a kicsik apja által megrendelt és iderendelt mézes krémes - hát kifejezetten nagyszerű volt.

A letakarított asztalról egy képet mégis csináltam. Mert tegnap eldöntöttem, szükségünk van egy nipponra a zöld terítőre - igaz, az kicsi lett volna ma, tehát egy drappon díszegett, de ez a fotón már nem látszik. Csak a zöld terítőn a nyulas izé, és a tulipán, amit a nagylányom így hozott: virágot a virágnak! Teljesen meghatódtam.

És ez még nem minden a mai napra!

Délutáni sétánkat a Kass Galéria felé vettük. Megnéztük, megcsodáltuk, elámultunk: az ötlet 1580-ban(!) született. (szvet.blogspot.com)

És, ha már úgyis bent jártunk, megtekintettük a tesóm lemenőinek műveit. Kreativitásukhoz nem fér kétség, tessék megnézni az előadott hidegtálakat, témánként külön-külön alkotás.

Most akkor iszom egy teát.